Saját tapasztalataink

Őseink nem szedtek antibiotikumokat és mondhatni mégis egészségesebben éltek mint mi. Ugyanis gyógyszer és orvosi ellátás hiányában valahogy nekik is gyógyulniuk kellett. Tehát érthető és elfogadható volt az ő tapasztalatuk.

Középkorban a betegség diagnosztizálásához kevés eszköz állt rendelkezésre. Pontos információt szinte csak a vizelet adta. Annak az íze / mert az orvos megkóstolta / a szaga és színe alapján állapították meg a bajt. 1400 körüli az a feljegyzés, dokumentum ami alapján 20 különböző színű vizeletet különböztettek meg.

A népi megfigyelések bölcsességek mindig is sikeresen működtek. Több évszázadon keresztül ugyanúgy használták, alkalmazták. Nem vettek el belőle, nem tettek hozzá semmit, ami megváltoztatta volna a terápia lényegét. De a tudomány illetve a gyógyszeripar fejlődésével ezek a jól bevált módszerek háttérbe szorultak. Mi több, egyenesen nem volt szabad beszélni róla. Alkalmazni pedig csak titokban lehetett, bármit ami a természetgyógyászattal volt kapcsolatban.

Saját tapasztalatból mondom, mikor kb. 21 évvel ezelőtt megégett a lábam, nem fogtam fel a sérülés nagyságát ezért nem is engedtem megműteni. Mivel már akkor is hittem a régi gyógymódokban, arra gondoltam keresek valakit aki tud majd segíteni. Ezért saját felelősségemre hazajöttem. Egy idős, tapasztalt dr.-nőhöz jutottam el, aki azonnal megesketett, hogy nem mondom el senkinek az általa használt keveréket. Addig rá sem nézett a lábamra. Hozzá hetekig jártam,de végül más megoldás segített, de elkerültem a műtétet.

Sokan mondják, erre nincs tudományos magyarázat. Miért is kellene? Miért is kellene mindent sok pénzért megmagyarázni? Miért nem elég az, hogy évszázadok óta működik? Őseink remekül használták és a mai napig is használják szerte a világban? Ha ez nem így lenne, nem működne jól. Nem maradtak volna ránk az írásos dokumentumaik. Elgondolkodtató, hogy akkor még nem voltak reklámok mégis tudták mit, mikor, hogyan kell használni. Ez miért nem meggyőző? Olyan írással illetve beszámolóval sem találkoztak, ami arról szólt volna, hogy ettől megbetegedtek vagy rosszabb estben meghaltak volna.

Itt most szeretnék leírnék önöknek olyan eseteket, amiket én illetve közvetlen ismerőseim barátaim tapasztaltak. Írhatnék olyanokról is természetesen amit olvastam vagy hallottam. De gondolom Önök is sokan lehetnek, akik vagy elhiszik vagy nem. Hány emberen mehetnek keresztül az információk mire eljut hozzánk. Ahhoz vagy hozzátesznek vagy elvesznek. De mivel magamon kipróbáltam, rajtuk pedig láttam a gyógyulást, számomra ez volt a leg meggyőzőbb.

A következő történetek szereplői valósak csak nevüket változtattam meg.

Kati barátnőm testvére Zoltán hazajött Amerikából a rokonaihoz. Mikor találkoztam vele természetesen egy idő után szóba kerültek betegségei is. Őt évekkel ezelőtt tüdő és szívasztmával százalékolták le. Ebből egyenesen következik, hogy erős gyógyszereken él és annak mellékhatásaival. Annyira súlyos volt már az állapota, hogy otthon még oxigén palackot is kellett használnia. Kicsit viccesen de félve célzást tettem a vizeletterápiára és annak alkalmazott módszereire. Még a döbbenet sem ült ki az arcára. Hanem ennek hallatán sorra jöttek elő azok a gyermekkori emlékei, amiket nagymamájától hallott. Sőt emlékezett olyanokra is,hogy mely esetekben használták. A megszokottnál tovább beszélgettünk e témáról. Akkor természetesen nem mondta, hogy kipróbálná, de láttam rajta nem idegenkedik a gondolatától. Miután hazautaztak feleségével, hamar hozzá is láthatott, mert pár hét után barátnőm kicsit szégyenlősen, de annál nagyobb örömmel újságolta, hogy testvére javulást észlel magán. A gyógyszerek szedését természetesen nem merte teljesen abbahagyni, csak csökkentette. Továbbra is rendszeresen jár kontrollra, senkinek semmit nem említve. Majd egy alkalommal orvosa közölte, hogy a leletei picit jobb eredményeket mutatnak. Ez jelzés érték volt számára, hogy ne hagyja abba a terápiát igen is folytatnia kell. Ma ott tart, hogy nincs szüksége a pumpára, nem fullad, gyógyszereit minimálisra csökkentette, már csak egy fajtát szed. Talán arra sem lenne szüksége, de pszichésen nem meri abbahagyni. Ami teljesen érthető is. Ezzel együtt, kb. 20 kiló feleslegtől szabadult meg úgy,hogy nem is evett mást mint ami a megszokott. A diéta eszébe sem jutott.

Én persze minden információt megkaptam javulásáról és mondhatom határtalan boldogság fogott el, hogy egy picit hozzájárulhattam az Ő gyógyulásához. Ennek hatására még lelkesebb lettem és meséltem példaértékkel a történetet másoknak. Mindenki érdekében fontosnak tartottam megosztani a hallottakat. De sokszor csak mérsékelt figyelmet kaptam és hitetlenséget.

Pár hónap után annyira jók lettek Zoltán leletei, hogy alkalmasnak találták arra, akár dolgozni is mehetne. Mivel kevés ideje volt hátra a nyugdíjba vonulásáig, tekintettel voltak az addig átélt betegségeire, ezért nem küldték újra munkába. Persze az orvosoknak továbbra sem árulta el az alkalmazott módszert. Nem is értették a hirtelen javulást pedig évekig inkább romlott mintsem javult volna az egészsége. Gondoljuk megvannak győződve arról, csakis a gyógyszereknek köszönhető mind ez.

A történet persze itt nem ér véget. Mert ezzel csak elkezdődött a család gyógyulni akarása. Hihetetlen lelkesedéssel igen-igen hozzájárultak az én tapasztalatgyűjtésemhez is. Amit ez úton is nagyon köszönök nekik. Hírtelen alanyai lettek a következő eseményeknek is:

„A baj nem jár egyedül” szokták mondani. Zoltán felesége Magdi régóta erősen cukros. Mája olyan állapotba került,hogy az orvosok felkészítették a májátültetésre. Ezek mellett a többi baja már csak apróságnak tűnt. Rengeteg vizsgálat, az állandó orvoshoz járás elgondolkodtatta. Látva férje gyógyulását, örömét ő is elkezdte a terápiát. Nem kellett meggyőzni, hiszen ők mindent megbeszéltek Zoltánnal. Élő példa számára és a remény, hogy talán neki is segíteni fog. Teltek múltak a napok és egyszer csak elkezdődött valami pozitív változás. Mivel rendszeresen járnia kellett orvosához, felkészülni a műtétre,begyűjteni a labor eredményeket, nekik is feltűnt, hogy mindig mást mutat. Már háromszor is megismételtették vele ugyanazon 18 féle vérvizsgálatot, mert úgy gondolták valamit rosszul mérhettek. Nem hitték el a látottakat. Ma ott tart, hogy a cukra teljesen eltűnt és megúszta a májátültetést is. Gyógyszereit egy picit sem csökkentette.

Az előző leírást kb. 3 éve írtam. Azóta sajnos az történt, hogy Magdi meghalt. A közte lévő időben pedig ez történt:

Gyógyulása után kétszer is jártak itthon. Volt szerencsém többször átbeszélni a tapasztalatait. Ilyenkor említettem neki, talán el lehetne hagynia a gyógyszereket, vagy legalább is csökkenteni a mennyiségét. Hiszen a vizelettel újra bejuttatjuk a szedett gyógyszert a szervezetbe. Talán neki már elég lenne a csökkentett adag is hiszen az eredmények is azt mutatták, meggyógyult. Zoltán is többször felhívta a figyelmét arra, hogy ő is jóval lecsökkentette a napi mennyiséget. De szegény hajthatatlannak tűnt. Mindig azt mondta, hogy az orvos azt mondta…..szedjem. A megállapításunkat, hogy lehet csökkenteni a gyógyszeradagot a következő történet igazolta: Diagnosztizálták nála a leukémiát. Megint csak elkezdődtek a fárasztó és idegtépő vizsgálatok a kapcsolat keresés ki tudná ezt igazán jól kezelni. A sors úgy hozta, hogy elkerültek egy Thakkar nevezetű indiai orvoshoz, aki ráadásul nagyon közel lakott hozzájuk. Mikor bemutatkozott nem akartak hinni a fülüknek. Mert a neve megegyezett azzal az orvoséval akinek a nevét itthon egy könyvben olvastak, amit még én vettem nekik. A címe: Gyógyító vizelet. A döbbenet erejével a következő vizsgálatra el is vitték megmutatni és mondhatni a doki nagyon örült, hogy ily távol is felmerül a neve. Így már gördülékenyebben ment a beszélgetés. Jól esett nekik őszintén elmesélni milyen eredményeket értek már el a terápiával. A doki természetesen kérte, kezeljék az információt bizalmasan mert nem tenne jót neki, ha kiderülne mivel is tud még gyógyítani. Magdival megbeszélték azonnal hagyja abba a gyógyszerek szedését. Ezzel elkezdődött a már sokat tapasztalt,hozzáértő szakemberrel a gyógyítása. Sajnos az állapota nem javult csak romlott. Viszonylag hamar bekövetkezett a baj. Az orvos Zoltánnal átbeszélve a történteket említette azt is, hogy későn kerültek hozzá. Betegsége is gyorsabb lefolyású volt, és ami nem tett jót, hogy a gyógyszereket sem csökkentette miután meggyógyult.

Gondolom most sokan hirtelen elbizonytalanodnak. Kérem ne tegyék. Csak gondolják végig az eshetőségeket. Magdinak elmúlt a cukor betegsége. De ott volt a mája ami súlyosbította az állapotát. Abból is meggyógyult, hiszen nem került sor az átültetésre. Éveket kapott még az élettől. A szervezete azzal viszont már nem tudott megbirkózni ami utána következett. Lehet,hogy túladagolta a gyógyszereit. Lehet,hogy későn kezdte a terápiát. Lehet,hogy már régóta lappangott ez a probléma a testében de kicsit későn kezdte a terápiát. Sok- sok feltételezés van e mögött. Az biztos, azért szerintem inkább picit segített rajta. Minden ember másképp éli meg a betegségét, másképp reagál a szervezete ugyan arra a gyógyszerre. Ezt a tényt el kell fogadnunk és bíznunk kell abban, hogy megtalálják az emberek szervezetüknek a megfelelő gyógymódot. Igazából el is hallgathattam volna ezt az esemény, de úgy érzem részemről így teljes az önök tájékoztatása. Zoltán azóta is jól van, persze ami az egészségét illeti.

A fent említett családon belül – tudom, most kételkedhetnek ebben, hogy nem igaz. Ennyien nem próbálhatták ki e terápiát. De igen, mert mindenkinek van valami nyavalyája. Kortól függetlenül. Mondhatom a nagymama / Zoltán és Judit anyukája / is problémás esetnek tűnt. Azon kívül, hogy idős, mert már betöltötte a 90-et, nem tudta elfogadni,hogy hallása iszonyúan megromlott. Az egyik fülével közel 30 éve nem is hallott. Azt már megszokta. Az akkori orvosok közölték is vele, jobb ha tudomásul veszi, ebben az életbe ő már nem veszi hasznát ennek a fülének. Különben is a dobhártyája is lyukas. Ebbe még csak- csak belenyugodott de, hogy kora miatt már a másik hallását is elveszítette az már egyenesen tragédia volt számára. Hiszen Zoltánnal szinte napi kapcsolatban voltak telefonon. Már csak írással tudott kommunikálni a barátnőmmel is. Kati nem adta fel, gondolt egyet és miután igen jól átbeszéltük ezt a témát, pár nap elteltével újságolta, hogy a mama fülét kezeli. Természetesen nem mehetett oda minden átmenet nélkül, hogy adjon vizeletet, nem tudhatta a mama miképpen reagálna, így elkezdte a sajátjával kezelni. Amúgy is leküldte valami fülcseppért, valami csodaszerért a patikába, várva, hogy előbb utóbb megint hallani fog mindent. Naponta 5 alkalommal szorgalmasan alkalmazta, a mama pedig türelmesen állta a kezeléseket. Mígnem egy hét elteltével kezdett javulni a hallása, amit mindenki hitetlenkedve de kénytelen volt elhinni. Főleg, hogy a totálisan süket fülére is kezdett hangokat hallani. Egy kis „probléma” akkor jött, amikor barátnőinek is elmesélte telefonon a szinte hihetetlen gyógyulását. Ezen felbuzdulva ajánlgatta lánya segítségét, majd nekik is hoz a patikából csodaszert. Ekkor kellett töredelmesen részletesen bevallania, hogy milyen fülcseppet is alkalmazott. Mama rendkívül jól fogadta az eseményt. Majd hosszú beszélgetés közben ő is emlékezett az e fajta történetekre. Innentől kezdve már Zoltánnal is megtudták telefonon beszélni, gyógyulásuk apró részleteit. A kezdeti siker abba is hagyták, gondolván innen már nincs mit tenni abbahagyták a kezeléseket.( Természetesen a gyógyulást nem úgy kell érteni,hogy a hallása olyan lett volna mint a gyerekeké. De már nem kellett írnia a barátnőmnek. Hallotta a tévét, és mindenkivel tudott telefonon beszélgetni. Szerintem ez annyira nem rossz eredmény.) Közel egy év után gyengülni kezdett a hallása és mi sem természetesebb módon, hamar nekiláttak a gyógyításnak. Ismét kb. egy hét után eredmény értek el. Ezt én is tapasztaltam mert amikor barátnőmmel beszélgettünk telefonon háttérben hallottam hangját, beleszólt a beszélgetéseinkbe. (Azóta legalább 4 szer sikerült visszahozni a mama hallását. Nem ijed meg senki ha kicsit is romlik. Tudják mit kell tenni.) A múltkor azt kérte, ha már így működik akkor most már igazán kipróbálhatnák a szürke hályogjára. Bizony neki lett igaza mert érzi látja a javulást. Ez a mai napokban történik és nagyon – nagyon várom a friss híreket. Amiről Önöket is értesítem. Kora ellenére nagyon vállalkozó kedvű aminek én is rendkívül örülök. Egyben hitet és erőt is ad, hogy semmit sem késő elkezdeni. Ennyit a 92 éves mamáról. Biztos vagyok benne nem hagy fel a „kísérletezésekkel”./ Már írom is a legfrissebb eredményeket. A mama egyik szemét már operálták évekkel ezelőtt, de a másikra nem került sor mert eléggé legyengült a kora miatt. Így van mivel összehasonlítani a változásokat. Tehát mindkét szem kap cseppeket és a nem műtött szemével a terápia alkalmazásával elkezdett formákat színeket látni. Szerintem ez csodás. /

Ezen esethez kapcsolódva kívánom megjegyezni, az apukám fülére is próbáltuk, hiszen nekik azonnal beszámoltam mindenről ezzel is bíztatva őket,de neki még nem segített. Ezzel azt kívánom megerősíteni, hogy nem mindenkinél működik teljes hatásfokkal. E terápia is mindenki szervezetére másképp hat. Másképp reagál. Az is lehet, nem jól csinálta. A probléma más jellegű. Ő csak napi egy alkalommal, reggel használt pár cseppet. Ezek szerint ez kevés. Neki másképp kellene alkalmaznia. De meglehet, hogy türelmetlen is volt. Mindettől függetlenül a napi pár cseppet fogyasztja. Így kicsit mindenki önmaga orvosává válik a terápia alkalmazásával. Itt nem lehet szó túladagolásról, vagy rossz alkalmazásról. Szabad kísérletezni. Feleségének is van cukor problémája és a gyógyszerek által sok mellékhatásis. Van más baja is csak a részleteket nem tudom, mert nem szeret róla beszélni. Igaz, teljes gyógyulás itt még nem mondható, de az igen, hogy elmondása szerint a gyógyszereit jócskán lecsökkentette.

Az anyukám is hűséges hallgatója volt „előadásaimnak”. Nehezen de rávettem alkalmazza.( A mai napig úgy gondolja, mivel nem vagyok orvos én nem érthetek sok mindent, így hát az ő kislánya nem tudhatja. Csak egy dolgot felejt el az ember. Nem csak én használom. Nem én találtan ki. Viszont ami nagyon fontos, hogy sokat tapasztaltam és alkalmaztam magamon. Egyébként a tanácsadóm, aki sokkal-sokkal többet tud –e témával kapcsolatban is , elmondta, hogy ő sem tudja a saját családtagjait gyógyítani. Nem hiszik el , hogy ért hozzá. Ő csak egy szeretett családtag. Az ember van, hogy egy idegennek jobban hisz. Na jó ezt kell elfogadni. Csak bosszant minket. ) Miután koránál fogva is vannak már problémák, gondoltam jót tenne. Amúgy is sok mindenben tud hinni gyógyulása érdekében. Sajnos elég sok gyógyszert szed. Azért aranyosan elkezdte, de hamar be is fejezte,mert megundorodott ettől az egésztől. Hiába mondtam el rengetegszer, hígítsa gyümölcslével. Nem fogadott szót. Én még a mai napig nem tudnám csak úgy inni. Bátortalan próbálgatásának azért egyszer volt eredménye. Nagyon szeretett volna legalább egy gyógyszertől megszabadulni. Konkrétan a magas vérnyomásétól. Egy-két hét eltelte után ő döbbent csak meg igazán, mikor a templomba sikerült kiénekelnie a magas hangokat. Ez bizonyítja, hogy nem egy konkrét esetet gyógyít hanem ami elromlott. Megpróbál mindenen segíteni a saját terápia. A többi betegséghez több idő kellene, de az undor erősebb a gondolatánál. a hangszálainak elég volt ez a pár nap. Pedig már arról is lemondott, hogy szépen énekeljen. Egyébként távoli ismerőseim körében van énekes és titokban ők is használják, gargarizálnak vele. Nincs sok bajuk az énekhangjukkal.

Kati gondolta, ha már családja ilyen lelkes ő sem maradhat le, kipróbálja ezt a gyógymódot. Neki egyik problémája, hogy hullik a haja egy területen. Szakított annyi időt magának, hogy naponta, reggelenként bemasszírozta a fejbőrébe , s pár perc után le is mosta. A változás várható volt ez esetben is mert pár hajmosás után, azon a területen a haja az eredeti színében nőni kezdet. Így most már majd az egész haját fogja kezelni, de elfoglaltsága miatt nem volt még alkalma elkezdeni. Ezzel szemben, sajnos én hiába teszem rá pakolásképpen, nem változott vissza még a hajam színe. Amúgy viszont szép fényes lesz. Lehet, hogy nekem is másképp kellene alkalmaznom. Ugye Ő napi szinten, én pedig csak alkalmanként használtam. Kísérletezni fogok. Annyi ideje azért volt Katinak,hogy megpróbálta a hajfestésnél használni. Úgy, hogy amikor a festés ideje lejárt bemasszírozta a reggeli adagot és pár percig rajta hagyta ezt is. Ennek az lett az eredménye, hogy a festék nem kopik ki olyan hamar és a hajmosások alkalmával nem fogja meg a törülközőt sem. Én pedig azt tapasztaltam, hogy amikor hajmosás előtt pakolásként rátettem kb. 10 percre a hajamra, szépen kiszedte a festéket a hajamból. Igaz viszont, szép fényes lett tőle, ahogy már az előbb említettem. Alkalmazta egy körömgombára, amit a lábán észlelt. Nem terjedt tovább, csak szépen nő lefele. 3 év múlva: Barátnőm elment a szemészetre a jogsit meghosszabbítani. Majdnem elájult amikor az orvos közölte a rossz hírt, hogy kezdődő zöld hályogja van. A szem nyomása pedig 56. Ezzel szemben a normális 20 alatt van. Azért is érte villámcsapásként a hír, mert kísérő tünetei nem voltak. Nem fájt a feje, sem a szeme, semmit nem észlelt amire felfigyelt volna. Azonnal elkezdte a szemcseppek használatát amit az orvos felírt neki, napi 4 cseppet. Abban az időben valahogy ritkábban találkoztunk és ezért is lepett meg mikor elmesélte a problémáját. Főleg az, amikor elkezdte sorolni a napi 4 csepp mellékhatásait. Szapora szívverés, szívszorító érzés, izomgörcsök, szem – orr – szájszárasság , légszomj, halálfélelem, hajhullás. Ez csak annak a felsorolása amit ő tapasztalt. Irtózatosan elvolt keseredve főleg, hogy a cseppek sem segítenek. A terápia eszébe sem jutott ebben az esetben, mert nem merte a szemébe csöpögtetni, hiába is olvasta már könyvekben. A mellékhatások miatt változtattak a szemcseppen, de annak hatása ugyan azokat a tüneteket produkálta. Ekkor gondolkodott el, mégis megpróbálja a terápiát. Nem nagyon tudta megfigyelni annak hatását, mert mint tudjuk ehhez sokkal több idő kell. Az orvos úgy látta a jobb szeménél halaszthatatlan a műtét. A bal szeménél alkalmazta a terápiát: minden alkalommal a frisset használta és napi 1 dl-t fogyasztott a reggeli közép sugárból. Ehhez hozzá olvasta a gyógynövények használatát, megerősítve a terápiát. / csalán, veronika, körömvirág, mezei zsurló, galagonya, ezt egyenlő arányba összekeverni. Ebből a keverékből csapott evőkanálnyit leforrázni 3 bögre vízzel, majd egy óra állás után leszűrni és a nap folyamán fogyasztani. / Az első kontroll után úgy nézett ki, hogy javul a bal szeme de sajnos 32- re felment annak a nyomása is. Teljesen kétségbe esett, de folytatta tovább, mert tudta nem megy gyorsan a gyógyulás. A műtött szemébe csak a szemcseppet alkalmazta csökkentve kicsit, a másikba pedig csak a terápiát. A gyógyteákat itta és mindkét szemét borogatta. A tea füvet pedig beletette egy zokniba és éjszakára rátette a veséjére. Azt gondolom maximálisan megtett mindent annak érdekében, hogy rendbe jöjjön, ne kelljen még egy műtétre mennie. 3 hónap elteltével a kontroll eredménye jónak mondható a jobb szemébe 18 a balba pedig 15-re csökkent a nyomás. Természetesen továbbra is csinálja a „tortúrát” de szerinte is megéri.

Kati férjének kihúzták a fogát. Szegény már annyit hallott a terápiánkról, ha akarta ha nem , minden kérdezés nélkül rátette, öblögetett vele. Másnap felhívott micsoda jó dolog ez, mert régen sokkal nehezebben húzódott össze, lassabban gyógyult.

Lányom barátja Attila kb. 20 éve súlyos allergiával küszködött. Ebben az esetben is el lehet képzelni ennyi idő alatt mi mindent kipróbáltak már. Mennyi pénzt, időt, fáradságot öltek abba, hogy megszűnjön. Rengeteget szenvedett a köhögési rohamokkal, az orrfolyással, a szemek könnyezésével. Többszöri ágy, szőnyeg csere, az állandó takarítás, portalanítás a rengeteg álmatlan éjszakák után semmi nem tűnt jó megoldásnak. Ezeket csak az tudja megérteni mit jelent, aki benne van. Tanácsaimat kétkedve ugyan de meghallgatta. Lányom is sokat győzködte mire elkezdte. Csinálta egy darabig kb 2-3 hét után abba is hagyta türelmetlen lett. Nem jött hirtelen a csoda a gyógyulás. Mondtam is, ha ráért 20 évig betegnek lenni ezt a pár hetet, hónapot igazán rászánhatná, mert lehet, hogy ez lenne a megoldás. Nagyon izgultam és reménykedtem történik valami gyors változás a gondolkodásában. Na az nem jött, hanem a sors mutatta meg ami rákényszerítette rádöbbentette nem mondok butaságokat. Történt ugyanis, hogy elindult lovas túrára Mongóliába. Megint csak fárasztottam, mondtam olyan messze mennek bármi is történhet ne felejtse el, az mindig vele van, attól baja nem történhet. Csak mosolygott. Gondolt amit gondolt. A hosszú túra alatt bizony az egyik ló csúnyán megsérült a kantárnál. Az őket kísérő mongol mikor ezt meglátta, a maga természetességével levizelte a sebet. Na akkor jutottak eszébe azok amiket mondtam. Másnap minden ment a maga útján, a ló sikeresen végigcipelte a terheket. Hazajövetele után is a szűnni nem akaró rohamok, na és a kint látott esemény arra kényszerítette, hogy újból elkezdje. Erre vártam. Egy hónap elteltével ritkulni kezdtek a fulladások. Mi több, egyre nyugodtabban aludt éjszaka. Ami nagy dolog volt. Így már önmagát is meggyőzve bizakodva csinálta tovább. Ma ott tart, nincs problémája, tünetmentes. Itt is megemlítem, ennek is kb. 3 éve. Azóta is tünetmentes. De ha, mégis valami pici jelét is érzi, tudja mit kell csinálnia. Most már szívesen megosztja tapasztalatait másokkal. Érdekes, hogy rokonsága tudott az allergiájáról, azt is mivel gyógyította ki magát. De nem beszélnek róla, mintha nem is ezzel jött volna rendbe. Kínosan kerülik a témát. Azóta ha lázas, ha fáj a torka, ha fáj a füle, azonnal alkalmazza a terápiát mielőtt a gyógyszerekhez nyúlna. Megváltozott a gondolkodásmódja. Gyerekkori barátja tudott a használatról. Őt meggyőzte arról mennyire jó lenne, ha az arcát kenegetné mert nagyon pattanásos. Mintha még mindig kamasz lenne. Részleteket nem beszélik meg azóta sem, csak látványos az arcbőrének simasága.

Egy másik barátnőm Jutka, aki szkeptikus, bátorított arra írjam le az ő esetét is. Ha bármikor szóba került köztünk-e téma, hamar be is fejeztem, mert meggyőzhetetlen volt. Pedig én csak segíteni szerettem volna, hiszen tudta nem mondok valótlanokat. Ismeri a már említett személyeket és történeteket. De nem tudtam meggyőzni bármit is meséltem. Ezek után csak akkor hoztam szóba ha kérdezte, mit és hogyan kellene elkezdenie ha rávenné magát egyszer. Neki sok problémája van. De ami látványos az-az ízületes keze. Legalább 20 évvel idősebbnek látszik a keze a koránál. Gépírónő volt sokáig ami megmagyarázza a problémája forrását. Reggelenként nem tudta kiegyenesíteni, fájt ha sokat dolgozott vele. A lábai pedig fáradékonyak. A sok beszélgetés egyszer csak megtette hatását. Egyik reggel felhívott és azt mondta: elkezdtem a lábammal. Megírhatod! Aztán jött a keze és bizony boldogan mutogatta, mennyire jó hatással van végtagjaira. Remélem egyszer eljut odáig, hogy hígítva ugyan, de fogyasztani is fogja. Azt hiszem ez esetben is eredményről beszélhetünk, hiszen igazán nagy ellenérzést kellett itt leküzdenie. 3-év múlva: Barátnőm hozta a formáját, nem használja. Csak akkor volt pár gyenge pillanata. De! Nem is mer panaszkodni,csendben szedi a gyógyszereit. Ami persze nem baj. Csak azt nem értem. Ha lát valamit, ha tapasztalja saját magán, ez miért nem elég meggyőző erejű? Miért jobb az, ha valami tablettáról azt hiszi ha beveszi meggyógyul? Az számára miért jobb. Ráadásul ebben a terápiába még hinni sem kell! Működik magától. Itt legfeljebb csak magunkban kell hinni, vagyis a gyógyulásunkba. Mert a szervezet tudja mit csinál, teszi a dolgát. Ebben az esetben biztos az emberi természet különbözősége a válasz. Erről a témáról csak akkor hall, ha közös barátnőnk Ildi valamit kérdez.

Ildi sokáig nem gondolkodott, egyszer csak bejelentette: elkezdte. Cukorbetegségére és magas vérnyomására. Nála is mutatkozik már javulás. Csak ő sem meri abbahagyni, illetve csökkenteni a gyógyszer adagokat. Így lehet, hogy lassabban gyógyul, de eredményes lesz. Épp a minap beszélgettünk, természetesen szóba hozta a tapasztalatait ezzel kapcsolatosan. Azt figyelte meg, hogy ő októberben kezdte el és egész télen nem volt megfázva. Nem volt egy picit sem beteg. Addig szinte nem is emlékszik olyan télre, hogy ne ment volna orvoshoz, ne szedett volna valamilyen gyógyszert. Nagyon boldognak tűnik és izgalommal várja a nyarat az allergiája miatt. Vajon azt mennyire tudta nála enyhíteni. Ő napra pontosan tud mindent mert naplót ír. Pontosan tudja mikor hol volt vizsgálaton, milyenek az eredmények, milyen gyógyszereket kapott. Ha valakinél, hát nála tényleg pontosan lehet követni a kis változást és a javulást is. - 3 év múlva: Azóta a szemével jobban lát. Gond nélkül olvassa el az apró betűket nem hunyorog. Ezt akkor vette észre amikor Jutka megkérte olvassa már el neki egy közértben az árú apró betűs tájékoztatóját mert ő nagyon rosszul lát. Gyorsan kiegészíteném azzal, hogy Ildi nagyon sok sárgarépát is fogyaszt. Azóta minden nap keni az arcát, reggelenként gargalizál, nyelve alatt tartja pár percig, iszik egy két kortyot – nem hígítva, én nem tudnám- ha picit megfázik az orrába csöpögtet, az aranyerét kezeli ha kell és mindenre használja. Egyedül a szemébe nem mer csöpögtetni.

Most leírnám, hogy én mit próbáltam ki és milyen eredményekkel:

Kezdtem a kezemmel. Innen kezdődött minden. Csúnya makacs ekcémával küzdöttem. Annyira, hogy csak gumikesztyűben tudtam minden háztartási munkát elvégezni. Természetesen voltam vele bőrgyógyásznál kaptam is rá kenőcsöt, de csak ideig óráig segített a problémámon. Kezemet mindig dugdostam, nem mertem még kezet fogni sem. Éjszakánként arra ébredtem, hogy elviselhetetlenül viszket a sebem és véresre vakarom. Hallgattam tanácsadómra, nagyon bíztam benne, tudja mit kell használni. Sokat nem kellett győzködnie éreztem ez lesz a megoldás. Ugyan nem volt problémamentes a gondolatom ezzel kapcsolatban, mert reggelenként igen erős fokú undorral masszíroztam bele. 10 perc után alig vártam, hogy lemossam. De kíváncsiságom, gyógyulni vágyásom erősebb volt. – Nem hallgathatom el azt a tényt, milyen nagy segítséget adott a Gyógyító vizelet című könyv. 3-szor is elolvastam mire átállt az agyam és leküzdöttem az undort. – A sok szabástól varrástól az ízületeim fájtak, begyulladtak. Ez szinte észrevétlenül elmúlt 3-4 kezelés után alig vettem észre mert még mindig az ekcémával voltam elfoglalva. Arra lettem figyelmes nem dagad be a kezem reggelente és fájdalom nélkül tudom mozgatni. Az ekcéma megszűnése után, feljebb bátorkodtam kenni a kezem. Mindkét alkaromon, eléggé látható nagy májfolt éktelenkedett, illetve még ma is látható, de jóval halványabb. Az arcom kenegetése már igazán nem okozott gondot. Addigra átállt az agyam legyőzte az erős undort. Amire úgy reagált a bőröm, hogy pattanásos lett egy kicsit, de ez teljesen normális reakció. Aztán letisztult. Ennek eredményét, a bőröm javulását én igazából nem láttam, de néha kaptam olyan megjegyzéseket, amiből következtethettem a pozitív változásra. Csak azt tudom, azóta nem veszek méregdrága krémeket, nincs rá szükségem. Itt is megjegyezném erős hatással volt rám az is ,hogy több helyen olvastam, drága márkás arckrémekbe is beletesznek mások vizeletét. Akkor inkább már a sajátomat.
Hajamra is használom. De ezt már az előző oldalon említettem. A festés ellenére fényes lesz. Most még csak ennyiről tudok beszámolni, de remélem nagyon nem lesz rá szükségem, vagy ha igen, használni fog. - 3 év múlva: Teljesen természetes módon mindenre használom azóta is.(Na jó!-nem mindíg mert nem vagyok következetes és kitartó, de ez már csak a természetemre fogom. Pl most 2 hó-ja semmire sem használom. )  Hála Istennek, gyógyszert semmit nem vettem be a lázcsillapító és a fejfájás csillapítón kívül. Ha jött a nátha, reggeli adagból rostos lébe pár csepp, orrba szintén – az nagyon csíp, de megéri. – gargarizálni pár másodpercig és pár csepp nyelv alá szintén kevés ideig. Ez nem vesz igénybe 10 percet sem. Gyógyulás garantált. Mandulagyulladásnál is bevált. Fogínygyulladásra. Most, hogy írom e sorokat, közben főzök, kicsit kapkodok és elvágtam a kezemet. Gyorsan „elszaladtam a saját patikámba” lefertőtlenítettem és csak ez után kötöttem be. Most ott tartok, kb. 1 hónapja minden nap csepegtetek a szemembe. Minden alkalommal a frissel. Na jó néha elfelejtem. Kíváncsi vagyok sikerül e javítanom a látásomat. Ugyan még nem rossz koromhoz képest, de már idegesít néha. Úgy gondolom fél évig türelmesen várok, aztán keresek más megoldást. Természetesen erről is beszámolok önöknek. Több orosz orvos állítja nagyon jó a látás javítására, ha az igazi méz és desztillált víz fele- fele arányát csepegtetjük a szemünkbe. Megmondom őszintén én kipróbáltam. Nekem nagyon macerás összekeverni, irtózatosan csíp, és hideg, mert pár napra valót bekevertem és betettem a hűtőbe. Ekkor tértem rá a másikra. Megelőzés céljára is használom,mert várható a klimax és igen örülnék annak ha minden átmenet nélkül ez megoldódna. Olvastam más könyvekben, a körmöket is javítja. Nekem ez annyira nem jött be, nincs vele baj, csak nem erősödött meg, mert még mindig lapokban válik. Pedig nagyon reménykedtem. Azt nem lehet mondani, hogy nem használom, mert szinte minden reggel kenem a kezem. Erre nekem például nem használt. Ez legyen a leg kevesebb. Virágaim is átélték a próbákat. Minden héten egyszer megkapják a magukét. Mondhatom gyönyörűek. Illetve felélesztettem már párat a vízhiány miatt, amit én okoztam nekik. De helyrehoztam, és azóta öntözöm rendszeresen a terápiás vízzel. Meg is hálálták, mert virágot is hoztak bőven pedig nem is volt itt az ideje. Valaki kitette a folyosóra a megunt és ronda élettelen virágát amit én titokban azóta is öntözök. Feléledt! Egyébként Katitól kaptam tanácsot a virágokról, mert náluk is a folyosóra kihajított virág újraélesztését vele kapcsolatos tapasztalását alkalmaztam én is. Ja! Fiamtól kapott vágott virágra is kipróbáltam. Tökéletes. Legalább egy héttel tovább tartott a pár csepptől és még a vizet sem cseréltem naponta.

A napokban történt velem: Amint étel vagy folyadék került a számba, oly erős keserű ízt éreztem, hogy hányinger kerülgetett. Kezdtem végiggondolni mit ehettem ihattam ami ezt kiválthatta. Egyre zavaróbb volt az érzés és igen ingerült kezdtem lenni, mert már szinte állandósult ez az íz. Közben eszembe jutott a napokban milyen undorral ittam meg a második kávémat, már nem esett jól. Nem estem kétségbe, gyorsan intenzíven nekiláttam a terápiámnak: Napi többszöri mindig friss adaggal gargarizáltam, reggelenként nyelv alá csöpögtettem. Két nap alatt szépen ritkult az egész napi rossz érzés, ezért a terápiát is csökkentettem. Gondolhatnánk itt is arra, lehet, hogy magától is rendeződött volna, vagy lehetett volna erre is gyógyszert felíratni. Erre én azt mondom, segítettem, hogy hamarabb elmúljon.

Nagyon – nagyon ritkán 10 évente jön herpesz a számra. Az utóbbi alkalommal azonnal használtam a terápiát, hát nem mondok valótlant amikor azt mondom nem sikerült látványosan előjönnie, mert ezzel megakadályoztam. Visszahúzódott. Ezt azzal értem el, hogy ameddig éreztem minden alkalommal a friss adaggal, egy cseppel picit vékonyan bekentem. Ennyi!

Kutyáink minden nap megkapják. „Áldozatul” esnek a kísérletezéseinknek, megfigyeléseinknek. Főleg az egyik mert születésétől fogva gond van vele. ( Burokban született, de annyi bajjal, hogy özön. Kezdem azzal, agyvérzése volt. Ez csak később derült ki, mikor kezdett volna felállni, csak körbe-körbe tudott menni. Látványosan a kis pofija is ferde. Ezért állandóan etetni kellett egyedül nem tudott szopizni. Miután kinyílt a szeme az egyiket azóta sem tudja becsukni. Az egyik fülére nem hall, a szőre begombásodott. Hát itt aztán nem volt választásunk. Igen hamar eldöntöttük a terápia nála is elengedhetetlen. Semmit nem kockáztatunk, ettől aztán csak jobb lehet. Azonnal elkezdtük. ) Ha egy nap is elhagyjuk a csöppet estére bevörösödik a kis szeme. Természetesen kap rá kenőcsöt.( hozzáteszem, nagyon drága is ) De ez által a felére lecsökkentettük a krém használatát. Azt is megfigyeltük ha csak krémet kap 2-3 nap múlva bepirosodik a szeme fehérje. Ezért fele-fele arányba használjuk. Szájába is kap pár cseppet. A többiek meg csak úgy. Megelőzés céljából, hiszen ők is öregszenek. Minap történt, az egyik valamit megevett sétáltatáskor és pár napig nem érezte jól magát. Természetesen elvittük orvoshoz. Kapott injekciót és orvosságot. Hétvége lévén kicsit pánikba estem, mi lesz ha nem fog enyhülni a rosszulléte mit csinálok vele. Ismeretlen helyre nem szívesen mennék, így hát maradt a terápia. Baja nem lehet, tapasztalatot is szerzünk stb. Jött a reggel és igen ügyesen pici műanyag pohárba felfogtam a vizeletét és itthon fecskendő segítségével bejuttattam a szájába. Csodálkozott is. Nem értette láthatólag, miért adom neki, tőlem ilyet még nem kapott, de tűrte. Hiszen ők ezt ösztönösen használják ha kell. A gyógyszer adagnak csak a felét adtam és a terápiát alkalmaztam. Rendbe jött. Pár napra rá a másik kutyusunk is megbetegedett, más fajta problémája lett ugyan, de gondolkodás nélkül csináltam amit az előzőnél. Reakció ugyanaz, nem értette. Nem baj, majd megszokják. 3 év múlva: Azóta is mindenki kapja, szinte minden nap. Ha már meglátják a kezemben a fecskendőt lehajtják a fejüket, nem mennek el tudják mi következik. Nagyon aranyosak. Természetesnek tartják. Lehet, hogy azt nem említettem , én az enyémet adom vagy ha a lányom itthon van ő adja, ő fiatalabb. Most, hogy írom e sorokat is, mosolygok. Elképzelem hogy reagálnak erre az egészre. Gondolkodtam leírjam-e egyáltalán. De miután ez is ezzel kapcsolatos hát vállalom. Főleg, hogy már nem egy kutyust kezeltek emberi vizelettel miután másoknak említettük. Zoltán lányának kutyáját baleset érte. Átakart mászni a kerítés alatt, ami sikerült is, de felhasította a drót. Miután összevarrták, Zoltán a sajátját használva, lányának nem szólva alkalmazta. Meglett a hatás, hamarabb összehúzódott a seb, gyorsabb volt a gyógyulás. Azóta is titokban tartja a családja előtt.

Lányomék két nagy kutyáját sem kerülik el a betegségek. Most csak sorolnám mi mindenre alkalmazták már: fülgyulladásra, szembetegségre, másik kutya által okozott harapásra, apró pici sebekre.

Attila nagymamájának vírus húzódott a fülére. Gyógyszert már szedett, de nem nagyon érzett enyhülést. Akkor megemlítették a gyerekek a terápiát, s mivel elég feszült és türelmetlen volt már a betegsége miatt, kipróbálta azt. Két hét után egy nagyot pattant a füle és úgy érezte ezzel abba is hagyhatja a terápiát, mivel már nem fájt, nem is feszítette. De ez sajnos nem volt jó tett, mert egy hét után újból fájdalmat érzett. Mivel még mindig jobban tetszett neki, hogy gyógyszer nélkül gyógyulhat, megint elkezdte, de nem hagyta abba olyan gyorsan. Pár hét után gyógyultnak mondhatta magát.

easy payday loan | online payday loan | payday loans no fax | Cash Now